Botanikus kert debrecen

A botanikus kert története

1807-től kezdődő múlt

Debrecenben hagyománya van a természettudományos oktatásnak és a botanikának. Itt írja Méliusz Juhász Péter az első magyar botanikai könyvet. A híres Magyar Füvészkönyv(1807) szerzői Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály munkásságának eredménye az első Füvészkert.

Több mint 190 éves múltra tekint vissza Debrecenben a füvészkert. A jelenlegi kert elődje a Déri Múzeum helyén — korabeli nevén Pap taván — létesített kert volt, melynek területét 1807-ben jelölte ki Debrecen város akkori tanácsa. A kert a Református Kollégium felügyelete alatt állt és a természettudományos képzést szolgálta (1844-től 1922-ig). Közben megalakult a Kollégiumban a tudományegyetem, mely épületének elkészültével a Nagyerdőbe költözik. Ezzel a Kollégium füvészkertje is elveszti jelentőségét, majd a Déri Múzeum felépültével megszűnik.

Az új fűvészkert

Miután a tudományegyetem kivált a Kollégiumból, a botanikus kert céljára Debrecen város az egyetem mögötti 17 hektár (30 katasztrális hold) területet adományozott a Nagyerdő területén.

1928-ban alapították meg az új füvészkertet. Az alapítók között volt Soó Rezső, Greguss Pál, Rerrich Béla és Schneider József. A kert céljául tudományos és esztétikai feladatokat tűztek ki. A következő években Soó Rezső egyetemi tanár veszi gondjaiba a kertet. 1933–35 között rendszerezik a növényeket, a bemutató területet és kialakítják az utakat. 1935-ben elkészül a sziklakert, majd a vízvezeték hálózatok, melyek nyomán gyorsan nő a bemutatható növényfajok száma. A növényföldrajzi csoportok telepítése (tó, mocsár, szikes, homokbucka) is megkezdődött, felépül az első üvegház, a teleltető, és a betonozott fenekű tó is.

A növényeket Magyarország tájegységeiről telepítik be. 1940-ben a már meglévő tó partjára felállítják Kallós Ede szobrászművész Diószegi–Fazekas-emlékművét, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter ajándékoz a botanikus kertnek.

Újjáépítés a háború után

1944-ben Máté Imre egyetemi tanárt nevezték ki a növénytani tanszék és a botanikus kert vezetőjévé. Tervezik az üvegházcsoport felépítését, de a II. világháború ezt megakadályozza. A nagy ütemben fejlődő kert a háború áldozatává lesz. Újjáépítéséhez 1947-ben tudnak hozzáfogni Soó Rezső vezetésével. Az óriási lendülettel végzett munka eredményeként 1949 őszén már 1400 a növényfajok száma és a magjegyzék 285 növényfaj magját kínálja cserére. A szabadföldi terület felújítása 1950-re fejeződik be, majd 1950—51-ben épül fel az első üvegház, ezt követi az 50-es évek végén még 2 üvegház, mely hatására ugrásszerűen gyarapodik a trópusi növényfajok száma. 1952-ben Dobos Lajos kertészmérnök kapta meg a kert irányításának feladatát. Kinevezésével még 4-5 kertészállást is biztosít az egyetem, így lehetőség nyílik a növényrendszertani kert kiépítésére, a gazdag hidegházi gyűjtemény létrehozására, a pozsgás növények és a kaktuszgyűjtemény megalapítására.

1972-ben a kert vezetését Nemes Lajos vette át. Az új pálmaházat 1975-ben adták át. Talaja is fűthető. Az esőztető berendezést a következő év tavaszán házilag készítették. Felépítésével lehetővé vált egy igen gazdag trópusi gyűjtemény létrehozása, amelyben még a banánnak is beérik a termése.

Banánfa terméssel

1976-ban a körbeépített 13,7 hektáros botanikus kertet természetvédelmi területté nyilvánították, így lehetővé vált a terület méretének állandósítása és védelme. A természetvédelemmel járó hatósági feladatot a város látja el – mint helyi védettségű terület –, a szakmai felügyeletet pedig a mindenkori növénytani tanszék vezetője és a kert igazgatója gyakorolja a kert felett.

 

Partnereink

HungarianMagyarEnglish (UK)GermanDE-CH-ATRomanianro-RORussian